Az imént Gigi telefonált át a szomszédos butikból, hogy nincs-e bent XY kolléganő (előtte XY telefonja csengett, ebből empirikusan kikövetkeztettem hogy előtte őt hívta Gigi) mert hogy megint füstöl náluk a fal*. Átrohantam halálra váltan a másik üzletbe, lelki szemeim előtt lángoló konnektorok villództak, már áreztem orromban az égett bakelit orrfacsaró bűzét, de semmi. Még halálabbra váltan téptem fel az ajtót és rohantam át Gigiékhez, mert ha nem a szomszédos üzletből jön a füst, akkor náluk és a minden, benyitok. Erre kaján vigyorral az arcán közli, hogy április elseje, bolondok napja, április bolondja!

Szerintem ez nem volt vicces csöppet sem.

Mondjuk ha azzal hív fel, hogy az egyik hálás vásárló hozott egy tálca krémest és menjek át falni, majd mikor lelkesen átrohanok és akkor vágja ezt a képembe, na az vicces lett volna. Vagy hogy mondjuk nyert a lottón és meghív ebédre, és én ezért bélszínt rendelek meg pezsgőt meg kaviárt és mikor hozzák a számlát, akkor vágja ezt a képembe, na az is vicces lett volna.

*pár hete égett szagra lettem figyelmes, szimatolva indultam a forrás után; a nyomok a szomszéd butikba vezettek, ami üresen állt és a a falhoz tolt asztal alól sűrű füst gomolygott a számítógépből. Percek alatt betöltötte az egész üzletet a füst és a bűz és nagyon megijedtünk mind. Senkinek nem lett semmi baja, mert a karbantartó a poroltóval megelőzte az ásványvízzel oltani induló másik butikost, illetve közöltem vele mikor berontott, hogy a hálózati kapcsolót már rég lekapcsoltam, szóval semmi sincs áram alatt.

Holnap nyitunk! (sajnos)

Olyan volt visszatérni egy év után a butik karácsonyi bulijába, mint amikor az ember kihagy néhány hónap barátok köztöt, de mikor újra bekapcsolódik, simán fel tudja venni a fonalat. Ugyanazok az arcok, ugyanazok a díszletek, tudod, ki kivel van, legfeljebb annyi a változás, hogy ez vagy az közben terhes lett vagy suliba jár, esetleg van egy-két új szereplő, egy-két régi meg kihalt, de amúgy minden változatlan. Mint ahogy Nyúl kedvessége is: - Na mi van, Pudingfej? - szólt a hozzánk lépő Jánoshoz. Annyi kis izgalom volt csak, hogy valaki felgyulladt, amikor nekidőlt a falnak, ami előtt egy mécses égett, de egy másik valaki szerencsére észrevette és idejében el tudta oltani a lángoló pulóvert, úgyhogy tovább falhattuk békésen a rengeteg sütit és a kevéske szendvicset és krumplisalátát (jövőre egyeztetni kell, hogy ki milyen kaját hozzon). János bevallotta, hogy belógott egy másik butik karácsonyi bulijába is, ahol a főnök fél órán keresztül a mákos gubáról beszélt, de ezt sikeresen átbekkelte és ott is befalhatott mindent. És csodálatos illata van a grépfrútos szappannak, köszönöm Gigi, és akkor az évi egyszeri fürdés is megvolt.

Akárhogy is harcoltunk ellene (legfőképp közönnyel), a karácsonyi hangulat utolért és leterített bennünket. Instaláltam a karácsonyi dekorációt, mondjuk más butikok már egy hónapja karácsonyi giccsparádéban lázban égnek, de mi mostanáig ellenálltunk, mert mi jellemek vagyunk! Ahogy egyensúlyoztam a szék tetején, hogy felügyeskedjem a koszorút, még nem éreztem, aztán mikor a rajzszöget a mécsestartó alját kalapácsként használva vertem bele az ajtóba (Nagynyuszi zöld csillaga) az ajtódísz elhelyezésére, na akkorra magával ragadott a hév. De az igazi lökést János adta, aki tegnap este nagy lendülettel benyitott az ajtón, majd megtorpant a pultnál, visszafordult és tévova mozdulatlanságban megrekedt a 2 világ határán. Mikor megkérdeztem tőle, segíthetek-e valamiben, felháborodott arccal kérdezte, hol a szokásos szaloncukor a pulton és egyéb elengedhetetlen karácsonyi kellékek (értsd: sütemények, csokigolyók). Finom éllel hangomban rámutattam, HA lenne is ilyen, az a vevőknek lenne kitéve, nem a falánkságról messzehíres butik-dolgozóknak.
Azért persze ma lementem a földszinti áruházba és vettem szaloncukrot, elismerve ezzel vereségemet a karácsonyszörnnyel* folytatott küzdelemben.
A karácsonyi hangulat ismérvei (nagyon veszélyesek!):
- szaloncukor a pulton, édességek mindenfelé az iroda különböző pontjain
- Nyúl karácsonyi cédéje szól végtelenítve, melytől Pöttyös egyszer már dührohamot kapott
- a telefonok magányosan csengenek, az e-mailek megválaszolatlanul malmoznak a szerveren, mivel
- a monitorok előtt teleszájjal fel-felkiáltó dolgozók szana-széjjel: megvan a mézesrecept! meg gyere, nézd, ezt a zoknit néztem ki a gyurinak! meg fú, találtam egy játékot amiben a télapónak minél több járókelőt kell elgázolnia a szánnal! és hasonlók
- ilyenkor nagyon gyanakvóan tudunk minden belépő vásárlóra nézni, mint aki legalább is a Szíriuszról jött, ahol nyilvánvalóan nincs karácsony, más magyarázat ugyanis nincs arra, hogy itt zavarog.

* a karácsonyszörny nem azt jelenti, hogy utálom a karácsony, épp ellenkezőleg. csak azt a fogyasztásközpontú felhajtást, ami lassan két hónappal előtte már elkezdődik, az októbertől jinglebellező butikoktól a rénszarvas hátán lovagoló, elemes mikulásig bezárólag a karácsony üzleties felfogását. Attól még lehet fahéjillatban igaziból boldogságot kívánni egymásnak (hátul, a raktárban).

- Alapítsunk céget.
- Jó, és mivel foglakozik majd a cégünk?
- Azt még nem tudom. De legyen mindenképpen anarchista.
- Akkor legyen inkább szekta! Egy anarchista szekta. ...Nincs ebben ellentmondás? Az anarchizmus alapvetően rendszerellenes, egy szekta meg nagyon is szigorúan szabályozott szervezet.
- Igen, de ez épp ettől lesz anarchista: az anarchista káosz ellen lázadunk, annyira anarchisták leszünk.
- Igeen! Oké, és mivel fogunk foglalkozni?
- Próbáljuk meg az embereket ráébreszteni, hogy nem a fogyasztás az egyetlen örömforrás az életükben. Hogy a fogyasztás nem lehet önmagában célja az emberi életnek. Hogy nincs szükségük egy csomó mindenre, amiről elhitetik velük, hogy igenis van, ezért vegyék meg.

Ebéd közben jönnek a legjobb ötletek. A téma kidolgozás alatt van, holnapja is lesz, egyelőre még csak szellemi mozgalom, később cég, aztán ki tudja, talán még szekta is. Gigi [ejtsd zsizsi] már az elméleti hátteret kutatja, hogy ne beszéljünk blődségeket, aztán jön a kiáltvány.

Reggel azzal jött be a szomszédos butikból Gigi [ejtsd zsizsi], hogy mennyire jó helyen dolgozik ő, ugyanis itt tud nyugodtan teázni,  mert például ha teszem azt egy hűtőgyárban ülne a szalag mellett, mire meginná azt a bögre teát, három hűtő is elmenne előtte a szalagon és motor nélkül kerülne forgalomba. Ezen elmerengtünk egy sort, majd további munkahelyeket/ munkaköröket kezdtünk keresni, amik még sokkal szarabbak csak hogy érezzük, milyen szuperfaszaklassz ez a munkahely (az!); szóba került még a belező, a sajtgyár, valamint az sztk labor, ahol napi 8 órában húgyot kell elemezni.

Naugye, milyen jó itt?

Tegnap szerkesztőségi értekezletet tartottunk a parkban, itt volt (majdnem) mindenki, aki számít. A Régi Blog, Aminek Nem Mondjuk Ki A Nevét (továbbiakban Tudjukmi) volt az értekezlet tárgya, a szót Pöttyös és Nagynyuszi vitte, mi Gigivel [ejtsd zsizsi] lapultunk a fűben és próbáltuk ellesni, hogy csinálják a nagyok. Szeretnénk, ha keményborítós, zsebrevágható formátumban is olvasható lenne a Tudjukmi, mert ebben a butikban mindenki jó és az emberiség gazdagodását tartja (a világbéke mellett) a legfontosabbnak, emiatt lesz a végén egy értelmezőszótári függelék is például azoknak, akik (pc megfogalmazásban) sokkal később születtek, mint mi. Amúgy tökmindegy, miről volt szó, mert felidézgettünk posztokat, és ezeken jókat vihogtunk, valamint a tegnapi nap valami szupernovás együttállásban lehetett és emiatt délelőtt egy féreglyukba kerültem, mert egyszercsak csörgött a telefon, és az áruházvezetői titkárság vezetője ezt kérdezte tőlem:
- Szia, ti rendeltetek redőnyjavítást?
- (?????) Nem, egyikünk sem.
- Jó, a legfelső emeleti butikok előtt állnak a szervízesek, akiket állítólag Easter (!!) hívott ki.
- Hát, jó sokáig tartott, míg kiértek...... (easter 3 év disszidált)

Na ez volt, most vagy egy féreglyuk szippantott be, vagy Nagynyuszi szerint valaki a cégben véletlenül a 2006. szeptember 21-ét nyitotta ki a szervízkönyvben, áhá, valami redőnyhiba van a női butikban; fiúk, menjetek ki, nézzetek már rá, Easter a kontakt.

Az oktondi vásárlói kérdések kivédésére született az alábbi felirat, melyet jól láthatóan a butik bejárati ajtajára, szemmagasságban ragasztottunk ki. A tűzijátékra gyakorló repülőkre vadásztam az ablakban ácsingózva, közben fél szemmel láttam, hogy egy fickó tanácstalan arckifejezéssel nyitogat be a butiksor üzleteibe, mely több kérdést vetett fel máris: 1) fogalma sincs, mit akar? mivel hogy az ajtókon egyértelmű feliratok jelzik, milyen cikket árusít a bolt és ki dolgozik benne, 2) nem tud olvasni? 3) nagyon kell kakilnia és pánikszerűen próbálja megtalálni a mosdót? 4) vagy csak a szokásos, hogy hülye szegény. Besomfordáltam, nehogy segítenem kelljen neki, de a mozgásra sajnos felfigyelt és megörülve az egyetlen nyitott ajtónak be is jött rajta, de előtte gondosan elolvasta az ajtónak ilyenformán hátulján lévő feliratot:

Majd belépett a következő entré-val:
Ffi: - Jónapot, a férfibutikot keresem, az ajtón az áll hogy az áruház végében van de a nyíl ide, befelé mutat....
én: - Igen, mivel az ajtó nyitva van, így a felirat elfordult 90 fokkal.
Ffi: - .....Ja...... Erre nem is gondoltam.

Ezek szerint a férfiak között is vannak, akik nem tudnak tájékozódni.